Eredményhirdetés
Kedves Szerelmeslevelezők!
Hétfőn véget ér a játék, amit Simone de Beauvoir Amerikai szerelem - Levelek Nelson Algrennek c. kötete kapcsán indítottunk!
Addig is szívesen látjuk a leveleiteket!
Hétfőn gazdára talál a kétszemélyes wellness hétvége!
Hajrá!
Vendég levelek
A moly.hu-val együtt várjuk a szerelmesleveleket!
Vedd elő a romantikus (vagy éppen a vicces) éned, és írj
szerelmeslevelet. Ha szívek dobbannak (vagy éppen rekeszizmok
dagadnak), akkor jó eséllyel nyerheted meg a
Jaffa Kiadó
által felajánlott kétszemélyes vacsorát vagy a három
Simone de Beauvoir: Amerikai szerelem
című könyv egyikét.
Pista levele ízelítőnek:
Enyém lettél harmatos füvön
enyém vagy hegyen és völgyön
enyém vagy mint a levegő
mely nélkül megfullad a tüdő
..
Ha öltözöl legyek ruhádon a minta
Ha vetkőzöl, gyere karjaimba
ha ébren vagy nézz énrám bátran
ha alszol ott vagyok álmaidban
Harmadik nyertesünk!
Rosalie versét választottam ezúttal, melynek csak címe nincs, de szinte minden mást megtaláltam benne. „Én úgy szerettelek” – így kezdődik. Ilyen könnyedén írni, ilyen nehéz szembesülésről, ritka képesség. A kishitűség , a mély érzelem, a bizonytalanság, az engedted szeretni magam felismerése, a szenvedélyből fakadó harag, mind, mind ott van a sorok közt. Ez most csak ennyi. Vagy tízszer elolvastam és minden sornál képek villantak elém az életemből. Szerintem, más is így van ezzel. Megérne egy hosszú elemzést! Van mit.
Gratulálok!
Kata
A nyeremény 20 000 ft értékű voucher a Symbol Étterembe a Dining Guide jóvoltából!
1036 Budapest, Bécsi út 56.Asztalfoglalás: (1) 333-5656
E-mail: asztalfoglalas@symbolbudapest.hu
A nyereményért szeptember 30-ig lehet jelentkezni a jatek@jaffa.hu emailen
Nelson, szerelmem!
Ma elkezdtelek hiányolni és várni, várni az áldott napra, amikor ismét erős, szerető karjaid között tartasz. Nagyon fáj, Nelson, de örülök, hogy ennyire fáj, mert ez az erős fájdalom a szerelem, és tudom, hogy te is szeretsz. Olyan közel vagy, és mégis olyan távol, oly messze és oly közel, imádottam. Tehát a taxi elhajtott, elhaladtam Rago halottasháza mellett, a pizzéria mellett, ahol chiantit ittam és mosolyogtam rád, és számos üzlet és utca mellett, amelyeket nem ismerek, de amelyek Chicagóhoz tartoznak. Aztán megérkeztem a repülőtérre; túl korán volt még, így leültem és lehunytam a szememet. Egy idő után egy férfi jött oda egy kis dobozzal, és azt mondta nekem: „Miss Beauvoir, bizonyára vannak itt barátai, ez önnek érkezett”. A gyönyörű fehér virágokra néztem, amelyek olyan édesen illatoztak, és a szívem fölé tűztem őket. Akkor nem sírtam; csak odamentem a telefonhoz és felhívtalak. Megszólalt az imádott hangod, olyan közel és olyan távol; és amikor letettem a telefont, valami eltört a szívemben, valami, ami szótlan, hideg és halott marad az áldott napig, amikor ismét megcsókolsz. Nehéz írni, mert írás közben elfog a fékezhetetlen sírás kényszere. Annyira szeretlek.Tizenegykor felültünk a gépre, de hamarosan azt mondták, hogy szálljunk le: a motor nem indult be. Éjfélkor jöttünk vissza, és akkor felszálltunk. Órákon át felhők és csillagok között repültünk, aztán az égbolt és a tenger között, miközben a virágok csendesen hervadoztak a szívem felett. Féltem egy kicsit és nem tudtam aludni. Krimiket olvastam, színdarabokat és azt a Fülöp-szigetekről szóló könyvet, amit vettél nekem. Újra és újra meghúztam a tőled kapott whiskys palackot. Olyan sokat tettél értem, olyan csendesen és gyengéden. Mindenütt ott volt köztünk a szerelem, a virágok illatában, a whisky ízében, az olcsó könyvek színében, csodásan, édesen és fájdalmasan.
Mindössze huszonhárom órába telt megérkezni Párizsba, hajnali hatkor szálltunk le. Nagyon fáradt voltam két álmatlanul töltött éjszaka után. Kávét ittam és bevettem két kis tablettát, hogy ébren tartsam magam ezen a hosszúra nyúlt napon. Párizs nagyon szép volt, kicsit ködös, enyhén szürke volt az ég, és érződött az elszáradó levelek szaga. Örömmel láttam, hogy sok teendőm van, olyan sok, hogy csak a jövő hónapban megyek vidékre. Először is a rádió minden héten egy teljes órát ad a Temps modernes-nek, hogy arról beszéljünk, amiről szeretnénk, és úgy, ahogyan szeretnénk. Tudod, mit jelent ez? Így emberek ezreit érhetjük el, és rávehetjük őket, hogy úgy gondolkodjanak és érezzenek, ahogyan mi azt helyesnek gondoljuk és érezzük. Ezt nagy gonddal kell kivitelezni, ezért valamiféle értekezletet tartottunk ma délelőtt, hogy ezt megbeszéljük. Aztán a Szocialista Párt kíván velünk tárgyalni, hogy kapcsolatot teremtsen a politika és a filozófia között. Az itteni emberek láthatólag hisznek abban, hogy az eszmék fontosak. Aztán mindenféle levelek érkeztek, és magán a folyóiraton is rengeteget kell dolgozni. Örültem; dolgozni akarok, nagyon sokat dolgozni. Ezért nem maradok Chicagóban, mert mindig bennem volt a kényszer, hogy dolgozzak, és a munka által adjak értelmet az életemnek. Benned megvan ugyanez a szükséglet, és ezért értjük meg egymást olyan jól. Könyveket akarsz írni, jó könyveket, és általuk arra vágysz, hogy egy kicsivel jobb legyen a világ – én is ezt akarom. Át akarom adni az embereknek azt a gondolkodásmódot, ami a sajátom, és amit igaznak hiszek. Fel kellene adnom az utazást és a szórakozás különféle formáit. Fel kellene adnom a barátaimat és Párizs édességét, hogy örökké veled lehessek; de nem tudnék csak a boldogságért és a szerelemért élni, nem tudnám feladni, hogy ott írjak és dolgozzak, ahol az írásomnak és munkámnak értelme van. Nagyon nehéz ez, mert ahogy mondtam neked, az itteni munkánk nem túl reménykeltő, a szerelem és boldogság viszont valóságos és biztos. De mégis meg kell tenni. A kommunizmus és kommunizmusellenesség hazugságai közepette, a szabadság hiányában, ami Franciaországban szinte általános, azoknak az embereknek, akiknek módjuk van rá és fontosnak tartják, cselekedniük kell. Szerelmem, ettől nem támad közöttünk ellentét; ellenkezőleg, nagyon közel érezlek magamhoz, miközben azért harcolok, amit igaznak és jónak hiszek, ahogyan te is teszed. De annak ellenére, hogy ennek tudatában vagyok, mégis megállíthatatlanul zokogok ma este, mert olyan boldog voltam veled, annyira szerettelek, és most olyan messze vagy.
A harmadik nyertes!
Ezen a héten Lajta Erika Kicsi Gyöngyöcském! című írását választottam.
Egy stílusában, tartalmában igen összetett, sokszínű, szellemes írás. Egyfelől kedvesen romantikus, nem tejszínhabos, nem csöpögős, de mégis érezhetően igaz érzelmekkel teli, másfelől kedves, különlegesen bájos humorú írás.
Emellett tökéletesen tükrözi azt a meglepetést és hálát, amelyet akkor érzünk, amikor úgy tűnik tényleg ránk talál a szerelem :)
Gratulálok!
Kata
A nyeremény 20 000 ft értékű voucher a Symbol Étterembe a Dining Guide jóvoltából!
1036 Budapest, Bécsi út 56.Asztalfoglalás: (1) 333-5656
E-mail: asztalfoglalas@symbolbudapest.hu
A nyereményért szeptember 15-ig lehet jelentkezni a jatek@jaffa.hu emailen
Szily Nóra szerelmes szavai
Szeretem a szerelmet és szeretem a szavakat – szeretem a szerelmes szavakat…Leírva tán kicsit jobban, mint pusztán kimondva, hiszen az elillan, halványul, kopik, míg a papírra vetetteket újra olvashatom, nézegethetem, ízlelhetem, élhetem.
A szavak emberének tartom magam, hiszen azoknak és azokból élek – és érzelmes embernek tartom magam – bár ezt kevésbé mutatom nyilvánosan…
És bár ezt kevesen tudják – sőt alig néhányan :-), magam is játszadozom a szívemből fakadó szavakkal.
Fontosnak tartom, hogy kicsit megállítsam az időt, hogy rögzítsem mindazt, ami belőlem árad Valaki felé.
Lehetnél
Márványba vésve,
Graffitiként fújva,
Vászonra festve,
Szavakba bújva.
Homok, a futó,
Fű, az éledő,
Kő, a maradó,
Pitypang – eltűnő.
Eső, mi üdít,
Nap, mi simogat,
Szél, ami süvít,
Hold, mi hívogat.
Ősz – méla búja
Tél – fagy kezdete,
Tavasz – ösztön húrja,
Nyár – vágyak tere.
Hűséges kutya,
Sikoltó sirály,
Öklelő bika,
Oroszlánkirály.
Cukor, mi édes,
Citrom, mi fanyar,
Bélszín, mi véres,
Chili, mi kapar.
Moll – lágyan zengő,
Dúr – fegyelmezett,
Gitár – lazán pengő,
Dob – felpergetett.
Fülemnek ritmus,
Szememnek szépség,
Testemnek rítus,
Erkölcsnek vétség.
Arcomon grimasz,
Homlokomon ránc,
Lelkemnek pimasz,
Szellememnek tánc.
Hát igen… Íme, lám - ez is én vagyok…
De tán méltó helyen tárom fel titkos ajtóim egyikét, mert a blog bejegyzéseket olvasva elmosolyodtam és megnyugodtam – élnek és nem elhasználódtak az igazán szép szavak és minden, ami mögöttük izzik, vagy mocorog… Az élet szép, és van, hogy szépen fáj… Írjuk ki magunkból – írjuk le magunknak, és Neki!
1947. június 13. péntek
Tegnap reggel megérkezett a levél, élénkpiros, kék és fehér, mint a francia zászló. Kedves, hosszú levél volt, és nagyon örültem: az ember négyszer-ötször is elolvashatja anélkül, hogy kívülről tudná. Te egy igazán kedves ember vagy. A parti a szokásos kudarc volt. Mégis élveztem, mert én mindig mindent élvezek. A pince remek volt, nagy és sötét, egy kellemes bárpulttal, és jók voltak a lemezek; volt rengeteg gin, whisky, konyak és válogatott vendégek. Mégis kudarcba fulladt az egész. Azt hiszem, az emberek túl sokat ittak, és nem tudják, hogyan kell inni. Én magam is sokat ittam, de észnél voltam. Két óra elteltével mindenütt fiúk, lányok aludtak, sírtak, hánytak minden sarokban. Segítettem nekik hányni, adtam zsebkendőt a síráshoz, nagyon igyekeztem, de sajnáltam az egészet. A zenészek már az elején eszméletlenre itták magukat, nem volt se gitár, se zongora, se fúvósok. Úgy tízen maradtunk józanul, és a parti hajnali ötig tartott; de senki nem volt túl eleven, kivéve engem. Ötkor Párizs nagyon szép, élvezet sétálni hajnalban.
El kell mondanom, hogy amikor utána találkoztam az emberekkel, mind azt mondták, hogy nagyon jól érezték magukat a partin, még az alvó, síró, hányó emberek is ezt mondták. Talán mégsem volt olyan nagy kudarc. A táskámat ottfelejtettem a pincében. Másnap reggel elmentem a hotelbe, amelyhez a pince tartozik, és kértem a táskámat. A recepciós odaadta, aztán megkérdezte tőlem, hogy „Nem talált egy szemet?”. Nagyon kellemetlen volt ezt hallani, nagyon megrémültem. Azt feleltem, „Nem!”. Erre azt mondta: „Az egyik fiatalember idejött ma reggel, és azt mondta, hogy itt hagyta a szemét a bárpulton, a virágcserepek közelében, de nem találtuk meg. Üvegszeme van, és éjszaka kivette, hogy megmutassa egy barátjának, aztán megfeledkezett róla”. Szóval végül is semmi borzasztó, de egy pillanatra az egész világ nagyon furcsának tűnt.
Örömmel olvastam a festett szőkéről1, Tigrisről és Mademoiselle G.-ről. Örülök, hogy a regényeden dolgozol. Jó legyen. Nem biztos, hogy tetszenek a címek, amelyeket ajánlasz neki2, mindenesetre én azt hiszem, a második jobb lenne, bár tényleg Céline-t * idézi. Talán a napokban találsz valami igazán jót.
Mivel érdekel az egzisztencializmus, mesélek neked Camus-ről, aki a Közönyt írta, éppen most adott ki egy érdekes könyvet. Az a címe, hogy A pestis. Lényegében arról szól, amikor a német katonák elfoglalták Párizst, bár az oráni pestis történetét meséli el. Leírja a szörnyű betegséget, a város magányát, ahol az egész történik, a fertőzés miatti aggodalomban bezárt ajtókat, egyesek félelmét, mások bátorságát. Egész végig az emberi élet értelmét keresi, hogy miért van így, és miért fogadjuk el. Nem értek egyet mindennel, de a legnemesebb francia nyelven ír, és a könyv egyes részei igazán meghatóak és szívhez szólóak.
Nagyon büszke vagyok, mert kaptam néhány levelet amerikaiaktól, akik gratulálnak a cikkhez, amelyet a Sunday Supplementben olvastál, és amelyet a gendarme3** olyan gonoszul minősített. Büszke vagyok, mert láthatólag úgy gondolták, hogy megértettem valamit Amerikából. Tudod, hogy teljesen el vagyok szánva rá, hogy jövőre hosszabb időre menjek vissza Amerikába. Tudom, hogy nyélbe tudom ütni, ez egészen biztos. Így ha nem tudsz Franciaországba jönni, nem segít Isten és a lovak4, akkor is jól fogjuk érezni magunkat. Talán veszünk egy autót, és utána eladjuk, vagy repülővel és busszal járjuk be az országot. És hosszan időzünk New Orleansban. Nagyon izgatott vagyok, ha rágondolok. Annyira szeretnénk veled egy igazán nagy utazást tenni. Ha mindent úgy élvezel, mint a repülőgépen, és mint New Yorkban, akkor nagyszerű szórakozás lesz. Nagyon mulatságos vagy, tudod, és mivel szeretjük egymást, sokat tudunk majd nevetni együtt, ami szintén jó dolog. Szeretni egymás és nevetni, ez nagyon kellemes módja az utazásnak.
Most szombat este van, megyek vissza vidékre, esik és hangosan fúj a szél. Én szeretem. Mit szólsz az angolomhoz? Nagyon gyenge? Tetszik, ahogyan írok? Az angolom arra biztosan elég, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. És biztos, hogy el is tudod olvasni.
Drágaságom, a leggyengédebb csókjaimmal csókollak.
Simone-od
A második nyertes!
Az eheti nyertesünk Borbora!
Borabora az egyik legnehezebb ,legfontosabb dologról ír amit át kell élnie időről-időre annak aki nem adja fel. A legnehezebbet. Átvergődni azon az átláthatatlan masszán ami a sötét mély veremből a napfényre vezet. Hosszú és gyötrelmes út ez, de aki belátja, hogy egyszer élünk, és mi vagyunk felelősek az életünk minőségéért, annak ha tíz körömmel , vérző újjal, de ki kell magát kaparnia a fényre. Akinek ebből van diplomája ,azt mondja: el kell végezni a gyászmunkát. Nem lehetne plasztikusabban kifejezni ezt a folyamatot – az atka-állapottól az újrakezdés lehetőségéig-mint ahogy borabora tette. A fájdalomtól az elengedésig lépésről-lépésre végig járva az összes állomást. Ez nagyon szuper, bátor kitárulkozás volt!
Gratulálok!
Kata
A nyeremény 20 000 ft értékű voucher a Mo étterembe a Dining Guide jóvoltából!
1051 Budapest Hercegprímás utca 3.
Telefon: (1) 266 8709
reservation@morestaurant.hu
A nyereményért augusztus 24-ig lehet jelentkezni a jatek@jaffa.hu emailen
Vasárnap este
Meglehetősen idegesítő este volt. Bárról bárra járva hallgattam a rádión a választások első eredményeit. Ezek a választások önmagukban semmit nem jelentenek, de sokat jelentenek az emberek gondolata és akarata szempontjából; szóval az RPF1 – vagyis de Gaulle – 50 %-ot szerzett, a kommunisták pedig 40%-ot. Szerintem a kommunisták választották maguknak ezt az eshetőséget: nincs szocialista párt, nincs harmadik lehetőség. Csak de Gaulle vagy a kommunizmus. Talán ez a sztrájk jelentése, amit nem teljesen értünk, de biztos vagyok benne, hogy nem erre számítottak. Nagyon rossz a helyzet. Franciaországban is két blokk van, mint rajta kívül: USA vagy a Szovjetunió, de Gaulle vagy Thorez, olyan ez, mint valami polgárháború. Minden Gaulle-ellenes szavazó Thorez-hez fog pártolni, pedig mindkettő ugyanolyan rossz.
Visszajöttem a rózsaszín szobába. Ittam egy kicsit, egy kicsit talán túl sokat. Nem akarok többé foglalkozni a politikával. Az Isten csupán néhány évet adott, hogy szeresselek, és te viszontszeress. Miért kellene foglalkoznom bármi mással? Persze még becsípve sem gondolkodhatok egészen így, még akkor sem, ha a szerelmünkbe sok más dolog is belefér. Szóval máshogyan mondom: most éppen semmi más nem érdekel, csak hogy szeresselek és viszontszeress; most éppen, ebben a percben inkább nem gondolok másra, csak arra, hogy eljössz a rózsaszín szobámba, és a karjaidba veszel, ahogyan a férj a feleségét. Nelson, bár sokat tudsz rólam, nem tudhatod, mit jelent számomra, hogy olyan értékes dologgal ajándékoztál meg, mint a szerelmed. Te kezdted, és még ha én is leszek az, aki jobban szeret, mindig hálás leszek neked érte; még akkor is, ha egy nap igazán megszenvedek majd érte. Ez valami igaz, valódi és mély dolog; amiért érdemes élni – olyan kevés dolog ilyen.
Drágaságom, imádottam, ez a levél újraolvasva olyan szegényesnek tűnik. Bele kellett volna tennem minden szerelmemet, szívemet és testemet, az egész párizsi őszt, a sárga fákat, a békés eget, a lázban égő embereket. És nem csupán szavakat, száraz szavakat. De remélem, tudni fogod, hogyan olvasd; talán elég okos vagy, hogy megtalálj benne mindent, amit bele akartam tenni. Talán még engem is megtalálsz. Várok rád, Nelson. Várok, amíg eljössz hozzám.
Simone-od
A főnyeremény
Augusztus 31-én kisorsoljuk majd a főnyereményünket is: a bikali Puchner Kastélyszálló jóvoltából 2 éjszakás "mézes napokat" tölthet el a szerencsés szerelmes fenséges körülmények között.
A csomag tartalma:
* Szállás minimum 2 éjszakára a Habsburg korabeli kastélyban vagy a nemesi Udvarházban, a legszebb lakosztályokban
* Félpanziós ellátás, mely bőséges svédasztalos reggelit és egy ebédet vagy svédasztalos vacsorát tartalmaz
* Érkezésre a szobában pezsgőbekészítés várja
* Egy alkalommal gyertyafényes vacsora az exkluzív Habsburg Étteremben
* Wellness kezelés: az Ön választása szerint egy relaxáló masszázs vagy lótusz kezelés.
* 1 óra bowling vagy fallabda a fittségért
* 10 perc szolárium
* Wellness szolgáltatások korlátlan használata: élvezze szabadon az élményfürdőt, a pezsgőfürdőt, az ellazulást segítő finn szauna és gőzkabin jótékony hatásait valamint a marokkói hangulatú fürdőházunkban további két pezsgőmedence, az ellenáramos úszómedence, a mélymerülő medence, és a relax szoba feledhetetlen kényeztetését
* Az aktív kikapcsolódást kedvelő Vendégeinknek korlátlanul használható fitnesz termünket ajánljuk Sportközpontunkban
Hol is lesz ez?
Puchner Kastélyszálló és Reneszánsz Élménybirtok
A Puchner Kastélyszálló 1996-ban nyitotta meg kapuit. Az elmúlt 12 év során folyamatos fejlesztésekkel és beruházásokkal bővítettük a szolgáltatások körét és színvonalát. Jelenleg 83 négycsillagos szoba áll rendelkezésre a szállodában, melyek négyféle szálláshangulatot kínálnak. Visszatérő vendégeink így attól függően, hogy családi, baráti társasággal vagy céges vendégként érkeznek, mindig más-más hangulatú szobát tudnak választani. A szálláshoz kapcsolódó szolgáltatások körét is a vendégek hangulatának és igényeinek megfelelően alakítottuk ki, ezért található többféle étkezési, wellness, sport és kikapcsolódási lehetőség. Legújabb beruházásunk az a Reneszánsz Élménybirtok, mely a kastélyszálló szomszédságában, 7,5 hektáron található és 6 fő részből áll: középkori falu, középkori város, főtér, madaras színpad, lovagi küzdőtér és reneszánsz palota. Az egynapos teljes körű szolgáltatást nyújtó témapark 3 generáció számára kínál tartalmas, egész napos kikapcsolódást, a tradíciók élményszintű ápolásával, interaktív módon.
A Reneszánsz Élménybirtok a beruházó elképzelése szerint 2010 tavaszától nyitott kapukkal várja a látogatókat.
Mottónk: Légy része a legendáknak!
Elérhetőségeink: 7346 Bikal, Rákóczi u. 22.
Tel.: 0672/459-546, 72/459-547, 72/459-548
Fax.: 0672/459-549
E-mail: info@puchner.hu
Honlap: www.puchner.hu, www.elmenybirtok.hu
Az első nyertesünk!!!
Pildikó: Reggeliztünk… című versét választottam
Amikor arról faggatom társkeresőimet, milyen legyen az IGAZI, majdnem minden alkalommal elhangzik a kívánság: Lehessen vele beszélgetni! Hát, igen .Nagyon fontos korunk zászlóshajója: a kommunikáció. De miközben hallgatom őket, sokszor eltűnődöm, tudják-e, hogy jól csendben lenni együtt, sokkal nehezebb. Együtt csendben. Amikor a csend nem feszélyez, amikor nem kutatsz lázasan az agyadban valami könnyen bedobható téma iránt, amikor ,ha nem szólsz, nem érzed unalmasnak magad,nem gondolod, hogy Ő annak tart és ha Ő sem szól, nem gondolod, hogy kuka, unalmas, vagy érdektelen. Amikor a csönd megtelik valami jóval, valami magasabb szintű ki nem mondott, de szinte tapintható összetartozással, hogy érted Őt, hogy bízol benne, hogy tudod, hogy így van jól, ahogy van és fölösleges mindezt kommunikálni, hiszen tudjátok mindketten.
Igazán akkor lettem volna boldog a verstől, ha nem fogták volna egymás kezét "az asztal ívéhez simulva". Remélem, eljutnak odáig is. De igen, erről van szó… Szerintem.
Gratulálok! Kánya Kata
A nyeremény 20 000 ft értékű voucher a Mo étterembe a Dining Guide jóvoltából!
1051 Budapest Hercegprímás utca 3.
Telefon: (1) 266 8709
reservation@morestaurant.hu
A nyereményért augusztus 10-ig lehet jelentkezni a jatek@jaffa.hu emailen!
1948. szeptember 14. kedd
Legdrágább férjem!Tegnap akartam írni, de aztán hirtelen a legkevésbé romantikus módon betegedtem le. Azt hiszem, az algériai boroknak tudható be, vagy az algériai borok ivásában tanúsított mohóságomnak. Itt nincs whisky, de mit tehetek, ha a borok ilyen finomak? Mindenesetre a múlt éjszaka felébredtem, és azon vettem észre magam, hogy olyan beteg vagyok, mint egy kutya. Kérlek, ne légy fensőséges; ne mondd, hogy ócska szardellapasztával kevert cukorkát ettem fagylalttal. Nem így volt. Az étel nagyon szánalmas itt; mintha pont beteg gyomor számára készült volna. Semmit sem lehet venni az erdőben és a tengerparton, így az egész igazán igazságtalan, szóval fogd be.
De azért fogtam egy taxit, és felmentem a tenger melletti magas fennsíkra, a fenyőerdőbe, három óráig tartott. De amikor visszaértem a hotelbe, bezuhantam az ágyamba. Nem tudtam enni, sem írni, sem sétálni. Így nagyon dühösen magamra maradtam, olvastam egy kicsit és sokat aludtam. De ma reggel már remekül éreztem magam, és most is. Hogy vagy, Nelsonom? A múlt héten nem jött levél. Csütörtökön megnézem a postahivatalt Algírban. Most éjszaka van, fenn van a hold és a csillagok, erős szél fúj a fák között. Hallom a tengert; a chréai nők és gyerekek után kellemes nesz. A mély kanyonban, ahol a hotel van, majmok és egyéb vadállatok élnek szabadon. Az egyik odajött hozzám reggeli alatt, és olyan gyorsan és durván rabolta el az összes pirítósomat, hogy megrémültem. Más majmok a vállamra ültek – a kicsik –, és próbálták leszedni az ingemet; aztán nagyon sokat játszottak maguk között. Elmentem az egyik tengerparton fekvő régi, római városba1. A magányos strandon kis bungalók állnak, így egy kis teraszra vittem az asztalomat (a verandára, ahogyan te mondanád), és egész nap ott dolgoztam, kellemeset fürdőztem a tengerben (nem, szerinted azt kellene mondanom: „úszni mentem a tengerhez”). Emlékszem, milyen csúnya voltál a Pontchartrain-tónál2 a középen elválasztott nedves hajaddal… tényleg csúnya! De aztán hamarosan egészen megszépültél. Hogy van az a kis haszontalan, kövér pocakod? Újra lelapult? Olyan jóképű vagy, mint amikor először találkoztam veled?
Az élet nagyon csendes: csak munka és tájak. Mindkettővel elégedett vagyok. Szeretni fogod Algírt, és utálni fogod az arabokat, legalábbis Észak-Afrikában. Rosszabbak, mint az indiánok. Szegények, szomorúak, betegek, csúnyák, mindig hazudnak és csalnak. Az arabok mellett rengeteg francia katonát és tisztet találni itt, ők sem különbek. Soha nem láttál még gyarmatot. Méltatlankodnál, a gyarmat rossz dolog. Mindkettő kellemetlen itt: az úr és a szolga is. De a táj szép, az idő napos, senki sem ismer minket, mi sem ismerünk senkit, így jó hely, ahol jó levegőt szívunk, és jól megy a munka.
Nem sírtam többet, csak néhány könnyet ejtettem, de nem sokat. Úgy próbálok rád gondolni, hogy ne szomorodjak el, és ez gyakran sikerül. Mohón várom a leveleidet. Hiányoznak. Különösen te hiányzol. Továbbra is őrülten, ostobán szeretlek.
A te Simone-od
Valami nagyon vad helyet, furcsa helyzetet választottál? Ide írd a leveled!
Egy barátom üzleti útra ment repülővel. Felszállt a gép, mentek vagy egy órája, amikor a stewardes odalépett a barátomhoz és egy kedves mosollyal azt mondta: Uram ,levele jött. És egy borítékot csúsztatott az ölébe. A szerelme írta : „ Kérlek ne ess le, mert még sokáig szeretnék repülni veled.” Egyszerű kis mondat, de mennyi lelemény, szervezés, munka áll mögötte.Hát, így is lehet. Kinek, kinek ízlése szerint.
Ha a vicces a leveled, akkor ne habozz, kommentelj!
Volt egy udvarlóm, a humorát szerettem benne a legjobban ,így aztán nem hittem a szememnek amikor elkezdtem olvasni korunk szerelmeslevelét , az sms-ét.Így kezdődött:
Ha Rád nézek, nem látom a Napot, ha itt vagy elhomályosulnak a csillagok, ha előttem állsz eltűnnek az úszó felhők az égen…Na, ennél a pontnál azt hittem, megbolondult szegény, de aztán megnyugodva olvastam az utolsó mondatot:
Úgyhogy állj már arrébb, mert nem látok Tőled semmit! :)
Ha romantikus vagy, ide írd a leveled!
A barátnőm, úgy robbant be a lakásba mint a szélvész és úgy lobogtatta azt a fehér papírt, mintha az élete függött volna tőle, hogy megadhassa magát az ellenségnek. Ezt olvasd el!!!- kiáltotta és párás szemmel nyomta a kezembe a papírt.Először a monogramos szivecskék ütötték ki a szememet , aztán belefogtam. Így szólt:
Egyetlen és örök szerelmem!
Már azért érdemes élnem, hogy megírhatom Neked ezt a levelet. Amióta az életem része vagy, megváltozott bennem minden. Már tudom, megtaláltam a lelki társam, akivel, ha ő is úgy akarja , szerelemben, boldogságban, egymás kezét fogva élhetem le hátralévő életemet. Nincs nagyobb boldogság, mint amikor erre gondolok. Tudom, minket már nem érhet semmi rossz, hiszen- ha Te is úgy akarod – itt vagyunk és leszünk egymásnak, amíg a halál el nem választ. Nem hozhat a sors olyan bajt, amivel ne a mi szerelmünk ne tudna megküzdeni. Az írást abbahagyom, de csak azért, hogy minden idegszálammal Rád gondolhassak.
Szeretlek! A Te X-ed.
Na, milyen, milyen, milyen??? - faggatott extázisban, remegő hangom a barátnőm. Ilyen gyönyörűt-ugye!? Igen, nem is tudok mit mondani-válaszoltam és úgy is gondoltam, mert nem jött ki hang a torkomon. Úgy éreztem magam, mintha egy fürdőkádnyi mézes tejszínhabot lapátoltam volna be a fejembe.
De jó, hogy ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk. Igaz?
1947. május 23. péntek
Mon bien-aimé!
Olyan kedves dolog ebből a kis szobából írni neked. Délután öt óra van, a nap lágyan süt a falu és a zöld dombok felett; az ablakom nyitva, és az asztal az ablak előtt áll, így a saját szobámban ülve is a táj részese vagyok. Ez a jó öreg francia tájkép. A fogadótól egy mérföldre van Port-Royal-des-Champs, a híres kolostor, ahol Pascal élt hosszú ideig; Racine itt járt iskolába, és a közelben látható egy kis ösvény, ahol a madarak énekét hallgatva sétálgatott – még egy verset is írt róla, egy nagyon rossz verset, amit aztán felvéstek az ösvényt szegélyező kövekre. Két nagyon csendes napot töltöttem el itt azóta, hogy a kertből írtam neked. Tízkor mentem ágyba, és mivel nem akadt olyan kedves férfi, aki nem hagyott volna aludni, másnap délig aludtam. Így mára már elegem van az alvásból. De nagy szükségem volt rá. Délben ebédelek – nagyon jó és friss ételt, francia vörösborral –, sétálok egy kicsit, aztán visszajövök a szobámba, és olvasok vagy próbálok írni egy kicsit. Nyolckor megvacsorázom, és aztán alszom. Látod, nagyon ritkán esik meg, hogy így élek, de most szükségem volt rá. Beleolvastam egy Carson MacCullers-regénybe; örültem, hogy amerikai könyvet olvashatok, de egyáltalán nem volt jó. Kafkát is olvastam, amint azt említettem neked. Arra gondoltam, hogy nagyon szeretném, ha mindent elolvasnál, ami csak a francia modern irodalomból fellelhető: a Közöny Camus-től, A legyek vagy Zárt tárgyalás Sartre-tól le van fordítva. És jelent meg néhány cikk Sartre-tól és tőlem a Partisan Review-ben és más folyóiratokban. Mary Goldstein1 örömmel beszerzi őket számodra, ebben biztos vagyok. Drága férjem, muszáj megértened valamit az én francia életemből, ahogyan én a te chicagói életedet próbáltam élni. Megteszed?
Azzal a kis piros filccel írok neked, amit te adtál, és itt van a gyűrűd az ujjamon. Először viselek gyűrűt, és Párizsban mindenki csodálkozott nagyon, de szépnek találták a gyűrűt. Lelkesen várom a levelet. Hiányzol, tudod. Hiányzik az ajkad, a kezed, az egész meleg és erős tested, az arcod és a mosolyod, a hangod. Hiányzol. De szeretem, hogy ennyire hiányzol, mert ettől erősen átérzem, hogy nem álom vagy, valódi vagy, élő, és viszontlátlak téged. Egy héttel ezelőtt még együtt voltunk egy New York-i szobában. Hosszú időnek tűnik, mire újra találkozhatunk. Csókolom a drága arcodat, az édes ajkadat a leggyengédebb csókokkal halmozom el.
Simone-od
Íme, az imént szedtem neked pár szál francia virágot.
Szerelmeslevelek az óperencián túlról
Bársony Éva cikke a Népszavában jelent meg június 22-énAmerikai szerelem címmel jelent meg magyarul Simone de Beauvoir mintegy ezer szerelmeslevele. A háború utáni Európa meghatározó gondolkodója, a francia értelmiség egyik nagy hatású hangadója, a feminizmus jelentős ideológusa nem csak könyvei és nézetei miatt volt híres Európa-szerte, hanem a korszakos filozófushoz, Sartre-hoz fűződő kapcsolatáról is. Meg is lepődhetünk alaposan, mert ezek a levelek egy amerikai zsidó szülőktől származó chicagói íróhoz, Nelson Algrenhez íródtak. Beauvoir angolul írta a leveleit, a több mint hatszáz oldalas kötet olvasója rajta is kaphatja a stílus zökkenőin, sutaságain, amit a szerkesztők jó érzékkel benne is hagytak a magyar fordításban. Beauvoir 1947-ben ismerkedett meg amerikai útja során a kimondottan szegény körülmények között élő, s a chicagói lengyel ivókban otthonos íróval, két évvel később együtt utaztak Latin Amerikába, s bár Algren az 1965-ben Amerikában is megjelent Beauvoir-mű, A körülmények hatalma rá vonatkozó utalásai miatt után dühödten és gyűlölködve szakított vele, Beauvoir szinte mindvégig Algren feleségeként emlegeti magát a levelekben. Azzal az ezüstgyűrűvel temették el, amelyet még Chicagóban, kapcsolatuk elején Algrentől kapott.
„Benned minden valódi, a szavaid, a viselkedésed, a szerelem és gyűlölet, gyönyör és fájdalom, az egész életed valóságos. És veled saját magamat is valóságosnak éreztem, minden a helyén volt, mert minden igazi volt”- írja egyik első levelébe Beauvoir. Sokat mondó, sőt, mindent kifejező szavak. Ezután majd két évtizeden át mindenről beszámol a szerelmének, akivel ritkán találkozik, s de olykor hónapokat is együtt tölt. A levelekből megismerhető az a francia értelmiségi kör, amely a háború utáni évtizedek haladó európai mozgalmait és gondolkodását meghatározta, csupa nagy név, és rendre beszámol a Sartre-ral tett utazásairól is, például Kubába, ahol Che Guevarával is találkoznak. Algren1942-ben megjelent Never Come Morning című regényéről Hemingway ír nagyon elismerően. Leghíresebb regényéért. a The Man With the Golden Armért Nemzeti Könyvdíjat kap. Végül halála után maga is irodalom díjjá lett, a róla elnevezett elismerést minden évben a legjobb ifjú novellistának adják át Chicagóban.
Ahol biztos, megtalálod a jó helyet egy gyertyafényes vacsorához
DiningGuide.hu - Étteremkereső és gasztroportálA Kulináris Charta és aláírói, több száz gasztroblog, elkötelezett séfek és étteremtulajdonosok bizonyítják, hogy gasztronómiai kultúránk megérett a megújulásra. Az Egyesült Államokban, Spanyolországban vagy Németországban a hasonló folyamatok tíz-húsz év alatt mentek végbe, végre mi is elindultunk ezen úton. A Dining Guide csapata, a Chili&Vanília néven is ismert főszerkesztő, Mautner Zsófia vezetésével ehhez szeretne hozzájárulni.
A Dining Guide-dal az elmúlt tíz évben a negyedévente megjelenő ingyenes étteremkalauzában, a Pesti Est gasztronómiai rovatában és a Népszabadság 100 legjobb magyar étterem című kiadványának szerkesztőjeként találkozhattak. Ezzel a sokéves tapasztalattal a hátunk mögött indítjuk el honlapunkat, amelyen a különböző kritériumok alapján kereshető adatbázisunkon túl megújult, naprakész formában szeretnénk hírt adni önöknek éttermekről, azok ételeiről és sok más egyébről. Aki bulváros, provokatív jelzőkkel zsúfolt, lehúzó kritikákat szeret olvasni, nálunk rossz helyen jár. A konstruktív kritikában hiszünk, és úgy látjuk, hogy ebben az éttermek és a közönség is partner. Fontosnak tartjuk a stílust, nem akarunk sem háborúzni, sem személyeskedni. A klassz dolgokat: embereket, teljesítményeket, eseményeket szeretnénk előtérbe helyezni. Tapasztalt kritikusaink véleményt alkotnak, ezzel párhuzamosan azonban fontosnak tartjuk az étteremlátogatók véleményét, amelyek alapján talán egy összetettebb, árnyaltabb kép jöhet létre.
Menjenek, kóstoljanak, ízleljenek, kritizáljanak, és osszák meg másokkal! Számítunk az önök véleményére, tippjeire, tapasztalataira, legyen szó akár a legújabb, felkapott étteremről, akár a sarki kifőzdéről. Segítünk megtalálni a legfinomabbat, a legizgalmasabbat. Lelőhelyeket, alapanyagokat, érdekes embereket. Feltúrjuk, körbejárjuk, megkérdezzük, megkóstoljuk, elemezzük, kommentáljuk. Kimazsolázzuk a legérdekesebb hazai és nemzetközi híreket, a legjobb blogos bejegyzéseket, a legbeváltabb recepteket. Egyszóval, figyelemmel kísérünk mindent, ami a hazai éttermi világban történik, továbbá sok minden mást, ami főzés és gasztronómia.
K.L.M. Holland Királyi Légitársaság, Új-Fundland
Drága, csodálatos és imádott fiatalember, már megint kicsordult a könnyem miattad, de ezek édes könnyek voltak, mint minden, ami tőled érkezik.
Most ültem le a repülőgépen, és elkezdtem olvasni a könyvet, és arra vágytam, bárcsak láthatnám a kézírásodat, és ahogy az első oldalra értem, sajnálva, hogy nem kértem, írj rá valamit, ott voltak a gyengéd, szeretetteljes és kedves sorok, amelyeket számomra írtál. Így az ablaknak támasztottam a homlokomat és sírtam, alattam a szép, kék tenger, és édes volt a sírás, mert ez szerelem volt, a szerelmed és a szerelmem, a szerelmünk. Szeretlek. A taxisofőr megkérdezte: „A férje?” „Nem” – mondtam. „Ó! A barátja? – és együtt érző hangon hozzátette: – Olyan szomorúnak látszott!” Kénytelen voltam azt mondani: „Szomorúan váltunk el. Párizs olyan messze van”. Erre nagyon kedvesen elkezdett Párizsról beszélni. Örülök, hogy nem jöttél velem. A Madison Avenue-n és a La Guardián ott voltak az ismerős emberek, a francia hangjukkal és francia arcukkal, a legrosszabb francia hangjukkal és francia arcukkal, ami nagyon rossz tud lenni. Kicsit kábult voltam, még sírni sem tudtam, csak szédelegtem. Aztán felszállt a gép. Szeretem a repülőgépeket. Azt hiszem, amikor az ember felfokozott idegállapotban van, akkor ez az egyetlen módja az utazásnak, amely összhangban van a szívével. A repülőgép és a szerelem, az ég és a szomorúság és a remény egyek voltak. Mindent gondosan felidézve rád gondoltam, és olvastam a könyvet, ami még jobban tetszett, mint a másik, és kaptunk whiskyt meg finom ebédet: tejszínes csirkét, csokoládés jégkrémet. Arra gondoltam, annyira tetszene neked a táj, a felhők és a tenger, a tengerpart, az erdők és a falvak – nagyon jól láttuk a földet, és te mosolyogtál volna a meleg, szép és gyermeki mosolyoddal.
Amikor Új-Fundland fölé érkeztünk, már a délután vége felé jártunk, noha New Yorkban még csak délután három óra volt. A sziget nagyon szép, csupa sötét fenyő és szomorú tó, itt-ott némi hó. Neked is tetszene. Leszálltunk és két órán át itt maradunk. Most hol vagy éppen? Talán te magad is egy repülőgépen. Ha rálelsz a mi kis otthonunkra, én ott leszek, az ágy alá rejtve és mindenhol. Most már mindig veled leszek. Chicago szomorú utcáin, a magasvasút alatt, a magányos szobában. Veled leszek, imádottam, ahogyan a szerető feleség imádott férjével. Soha nem kell majd felkelnünk, mert nem álom volt; ez egy csodálatos igaz történet, ami csak most kezdődik. Érzem, hogy velem vagy, és ahová megyek, oda mész te is, nem csak a képed, hanem teljes önmagad. Szeretlek. Nincs más mondanivalóm. Vegyél a karjaidba, én beléd kapaszkodom, és úgy csókollak, ahogyan csókoltalak.
Simone-od
1947. február 23. vasárnap este - (a Kaliforniába tartó vonaton)
Kedves Nelson Algren!Próbálok angolul írni. Szóval elnézést a nyelvtani hibákért, és ha nem a megfelelő értelemben használom a szavakat, próbálja megérteni. Az írásom is csúnya, ráadásul ezt a vonaton írom. Amikor önt hátrahagyva a szállodába mentem, be kellett fejeznem a cikket, gondolom, nem túl jó, de nem baj. Akkor megvacsoráztam ezekkel a franciákkal, és utáltam őket, mert utálatosak voltak, és mert miattuk nem vacsorázhattam önnel. Miután felhívtam, ők feltettek a vonatra, és a hálókocsimban fekve elkezdtem olvasni a könyvét, és olvastam, amíg elaludtam. Ma az ablak mellé ültem, a tájat néztem és olvastam. Csendes nap volt, és mielőtt lefeküdnék, el kell mondanom önnek, hogy tényleg nagyon tetszett a könyv, és arra gondoltam, hogy ön is nagyon tetszett. Úgy gondolom, érezte, bár olyan keveset beszéltünk. Nem fogok még egyszer köszönetet mondani, mert az nem sokat jelent; de tudnia kell, hogy boldog voltam önnel. Nem szeretek búcsúzni, és azt sem szeretném, ha nem látnám önt egész életemben. Nagyon örülnék, ha visszajönnék Chicagóba áprilisban, és akkor beszélhetnék magamról, és ön beszélhetne magáról. De nem tudom, hogy lesz-e elég időm. És amúgy azt kérdezem magamtól: ha kellemetlen volt búcsúzni tegnap, akkor nem lesz rosszabb búcsúzni, amikor már eltöltöttünk öt vagy hat napot együtt és bizonyára egész jó barátok lettünk? Nem tudom. Mindenesetre viszontlátásra vagy isten önnel. Biztosan nem fogom elfelejteni ezt a két napot Chicagóban, úgy értem, nem felejtem el önt.
S. de Beauvoir
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- Az összes »
Utolsó kommentek
- A szerelmeslevélíró-verseny, normalislany: Soha el nem küldve, csak megírva lett... Nem vettem fel... »
- Ha a vicces a leveled, akkor ne habozz, kommentelj!, Laura: csatolt fájl egy haikuban meg- s bevallani mindent? lásd: szivem... »
- Szily Nóra szerelmes szavai, Eriksa: Kell a föld, hogy legyen élet, kell a nap, hogy... »
- Szily Nóra szerelmes szavai, Zakkant: Édes! Hiányzik, az hogy puszikkal mosolyogva ébresztesz fel reggel. Hiányzik,... »
- Ha a vicces a leveled, akkor ne habozz, kommentelj!, Stone: Kedves! Iszony Ez a birtok Viszony. Fő a lében A... »
Legtöbb komment
- Ha romantikus vagy, ide írd a leveled! (38)
- A szerelmeslevélíró-verseny (20)
- Valami nagyon vad helyet, furcsa helyzetet választottál? Ide írd a leveled! (13)
- Ha a vicces a leveled, akkor ne habozz, kommentelj! (7)
- Szily Nóra szerelmes szavai (5)
A legjobbak
Kategóriák
- a könyv (1)
- a romantikus leveleket ide írd (2)
- érdemes megnézni (1)
- Kánya Kata (1)
- Mézes napok a Puchner Kastélyszállóban (2)
- Simone (2)
- Simone de Beauvoir levelei (7)
- Simone és Nelson (1)
- Szerelem különleges helyeken, helyzetekben (1)
- versenykiírás (5)
- Vicces szerelmeslevelek (1)
Linkek
- Jaffa Kiadó
- Femina.hu
- Könyvrendelés az Esttől
- Kánya Kata honlapja
- A Dining Guide honlapja
- Nő vagyok női portál
